Egy fejezetrészlet a helyi utalvány indításáról
Ez a fejezetrész a Népi Pénz a Közösségekért könyv „II. rész – A Népi Pénzek gyakorlata, 5. fejezet – A Népi Pénzek gyakorlati kérdései” c. részéből származik. A könyv összes további fejezetéből is találhatóak terjedelmes kivonatok az alábbi oldalon: https://nepipenz.wordpress.com/bovitett-fejezetreszletek
Egy helyi utalvány indítása
A helyi és regionális utalványok indításánál a ki és a hogyan kérdésekre ugyanazok az elvek vonatkoznak, így ezek a 4. fejezetben már szerepeltek, de „ismétlés a tudás anyja”.
Ki indítsa és hogyan?
A helyi utalvány bevezetését elméletileg bárki kezdeményezheti, magánszemély, civil szervezet, önkormányzat, vagy akár maga az állam is. Mindegyikre van példa. Az egyetlen kiindulási kritérium: a bevezető személy vagy szervezet hiteles legyen a közösség szemében.
Mivel a szervező személye, és annak adottságai alapvetően meghatározzák a helyi utalvány sorsát, ismételjük meg az elvárásokat egy Népi Pénz szervezőjével szemben a 4.4. alfejezetből:
A.) Legyen elkötelezett a rendszer megváltoztatására.
B.) Tudjon a célokra összpontosítani.
C.) Könnyedén éri el a megalakulást.
D.) Meg tudja osztani a munkát.
E.) Meg tudja fogalmazni az értékeket.
F.) Alkalmazzák azokat az elveket, amik hasznosak a csoportnak.
F.) Mozgósítja a kihasználatlan forrásokat.
H.) Integrálja a meglévő struktúrákat.
I.) Hálózatot épít.
J.) Egyszerűsíti, amit egyszerűsíteni lehet.
K.) Óvatos az innovációval.
L.) Ösztönzi az embereket a fejlődését.
M.) A határain belül marad.
N.) A legjobb gyakorlatot modellezi.
O.) Igyekszik a már kialakult szabványokat alkalmazni.
P.) A megfelelő technológiát használja.
Q.) Igyekszik megtartani az egyensúlyt minden területen.
R.) Képes kezelni a belső kapcsolatokat.
S.) Nagy figyelmet fordít a külső kapcsolatokra.”
A jó szervezők a felsorolt tulajdonságok jelentős részével általában rendelkeznek, mondhatni, ezek természetesek számukra. Viszont aki nem rendelkezik a legtöbbjével, az hiába lelkes, ne akarjon elindítani egy helyi utalványt, keresse meg inkább a megfelelő, a követelményeket nagyrészt kielégítő embert és próbálja meg rávenni egy induló csoport szervezésére és vezetésére.
A működtetés alapfeltételei
Szintén idézzük fel az ideális helyi utalványhoz szükséges kritériumok, amelyek szerepeltek már a 4. fejezet 2. alfejezetében, amik nélkül nem működtethetők a közösség hasznára:
A.) Nyerő-nyerő helyzetet képviseljen minden résztvevő számára.
B.) Legyen jól szervezett, kölcsönös társadalmi előnyökkel.
C.) Legyen szakmailag működő.
D.) Legyen átlátható a felhasználók számára
E.) Legyen demokratikusan kormányzott.
F.) Legyen pénzügyileg fenntartható.
G.) Tartalmazzon forgásösztönzést.
A működtetési feltételek közül – önkényesen – kiemelem a szerintem mai magyar viszonyok között a legfontosabbat, a demokratikus működést. Nemcsak a működés szempontjából fontos, hanem nevelési okokból is. Az embereknek tanulnia kell a valódi demokrácia szabályait ahhoz, hogy valóban dönteni tudjanak az őket érintő sorsdöntő kérdésekben. Ehhez gyakoroltatni kell velük, hogy ne a szavaknak, csak a tetteknek higgyenek. Erre pedig kiválóan alkalmas a Népi Pénz bármely formája, ha megfelelően szervezik.
A működtetés egyéb feltételei
A.) A forgalmazott áruk minősége
A helyi utalvány használatából származó előnyök kihasználhatóságának egyik lényeges feltétele, hogy a helyben előállított áruk és szolgáltatások minőségileg legalább olyan jó legyen, vagy inkább még jobb, mint a máshonnan érkezőké.
Például, egy multinál előállított kenyérnél, vagy péksüteménynél nem nehéz egy helyi kis pékségben jobb minőségűt, tartósabbat, kevesebb – finoman fogalmazva – adalékanyagot (dagasztássegítőt, puffasztót, stb.) tartalmazót előállítani, ami drágább lehet valamennyivel, viszont nem tartalmaz kemikáliákat.
Egy rossz minőséget nyújtó szolgáltató veszélybe sodorhatja az egész rendszert, mivel a rossz hír gyorsan terjed, és rosszakarók mindig akadnak mindenhol.
B.) A helyi utalvány és az oktatási/nevelési segédanyagok
A helyi utalvány széleskörű használata tudatosságot igényel. A tudatossághoz tudás kell, esetünkben a pénzügyi rendszer, az azt mozgató mechanizmusok ismerete. Az összejöveteleken rendszeres képzést kell tartani, amihez nagy segítséget nyújtana egy profi, didaktikai szempontokat is figyelembevevő oktatási anyag megléte. Egy ilyen anyag kidolgozása egy országos szervezettől lenne elvárható, ha létezne egy ilyen szervezet.
Mivel a helyi utalványoknak már létezik egy szervezete, a „Helyi Pénzek Szövetsége”, esetleg célszerű lenne ezt felhasználni úgy, hogy minden létező cserekör bejelentkezne ide és egy vezetői találkozón megbeszélnék a közös teendőek, a közös költségek előteremtésének lehetőségeit, módjait (esetleg létező, a témára vonatkozó hazai és EU-s pályázatokra való jelentkezés feltételeit és a jelentkezéshez szükséges adminisztrációs lépéseket – elsősorban a pályázatkészítést), gyakorlati megvalósítását, szponzorok szerzésének lehetőségeit és módjait és mindent, ami a fennmaradásukhoz és a továbblépésükhöz szükséges.
A nyugati szervező, fejlesztő intézeteket is megkeresheti egy ilyen szervezet és ők már kidolgoztak ilyen jellegű anyagokat, amiket várhatóan ingyen átadnak, csak adaptálni kell őket a magyar viszonyokhoz. Az oktatási anyag elkészítéséhez rendelkezésre állnak a témával foglalkozó egyetemi, főiskolai oktatók, és ha pénzt is sikerül szerezni, az egész szervezési folyamat felgyorsítható.
C.) A megjelenés formája
A Magyarországon megjelent helyi utalványok mindegyike „papírpénz”, ezért eddig csak nyomtatott helyi utalványról volt szó, azonban a napi gyakorlatban egyre elterjedtebbek a készpénzkímélő fizetési rendszerek, az elektronikus és a kártyás fizetés. Bár az 1.4.2. fejezetben leírtak miatt (és lennének további indokaim is) nem vagyok a „modern” banktechnika híve, az emberek megkedvelték az új banki „lehúzó” eszközöket (kártyadíj, tranzakciós díj, díj a díjért, …), ezért tranzakciós „költségcsökkentőnek” tekintett hatása miatt sokan ebben látják a jövő útját.
A kártya működtetése komoly infrastruktúrát igényel, mind technikailag, mind informatikai szempontból. Véleményem szerint, becsatlakozni bármely bank kártyás rendszerébe – a működtető szoftverek rendszerébe – komoly informatikai beruházást igényel és a hardver eszközökért bérleti díjat kell fizetni „piaci” körülmények között. Ez egy szabadáras termék, jogilag szabályozatlan, tehát a kártyát elfogadó bank tetszése szerint emelheti a használati díjat. Okot pedig mindig találna rá. Csak zárt közösségben, vagy már nagy utalványforgalom esetén érdemes kártyás megoldáson gondolkozni.
Emellett – bár a papírpénznek több évszázadra nyúló hagyományai vannak – elfelejtkezünk az érmékről, pedig évezredekig az érmék domináltak a fizetőeszközök között. Érmét egy helyi önkormányzat is sokszorosítani tud, például megfelelő alumínium ötvözetből és egy nyomóminta előállítási költsége a bonyolultsága miatt olyan magas, hogy a helyi forgalom viszonylag kis tétele miatt valószínűleg nem éri meg a hamisítása.
D.) A forgalmazás módja
A nyomtatás költségei sem olcsók, azonban az átváltóhelyek, azaz az utalványforgalmazási infrastruktúra kiépítése és fenntartása hosszútávon esetenként szintén költséges lehet, mert például egy 30-50000 fős városban, ha mindössze egy helyen van utalványváltó, a messzebb lakóknak komoly motiváltság, vagy nagy haszon biztosítása szükséges a rámozduláshoz.
Ha viszont kevés az átváltóhely és a működése is időleges, jelentős mértékben hátráltathatja az utalvány használatának terjedését. Alapvető feltétel, hogy azokon a helyeken, ahol sűrű a gyalogos forgalom, vagy kedvelt turistahely, legyen reggeltől-estig nyitva tartó és jól kiplakátozott váltóhely. Érdemes esetleg a bankfiókokat, egyes üzleteket bevonni a rendszerbe.
E.) Bevezetés a gyakorlatba
Ahhoz, hogy az emberek megismerjék és hozzászokjanak a használathoz, közel kell vinni hozzájuk. Egy egyszerű, szinte csak szervezést igénylő megoldás a következő:
Szinte minden településnek van legalább heti piaca. A szervezők, vagy az önkormányzat felállít egy saját standot, felvásárol a környékről „kurrens” terményeket, termékeket és feltűnően kiplakátozza, hogy ott csak helyi utalványért lehet vásárolni. Az árai hasonlóak, mint a többi árusé. Mellette, vagy nem messze tőle nyit egy váltóhelyet, ahol 10-20%-kal több helyi utalványt ad a beváltóknak.
Vesztesége nem keletkezik, mert a piaci árusok nyeresége is minimum 20%, különben nem árusítanának. A fogyasztói többlet helyi utalvány kedvet csinál a használathoz és lehetővé teszi külön marketing nélkül az megismertetését. Ha ügyesen csinálják a szervezők, egy ilyen piaci árusítás üzemeltetése nyereséggel is járhat.
A rendszerben résztvevő vállalkozások is nyithatnak helyi utalványban fizetett díj ellenében standot legalább részben helyi utalványra történő árusítás feltételével és ekkor már komoly forgalom bonyolódhat le.
De kiterjesztheti „cserekörré” is, ha a szervezők megengedik, hogy bárki standot nyisson és a helyfoglalási díjat helyi utalvánnyal fizeti, valamint vállalja, hogy portékáját is helyi utalványért árusítja. Ötletek sokasága szükséges a gyakorlatban.
Bármi ilyen szervezése csapatmunka, ami a szervezés mellett szakszerű irányítást is igényel. Természetesen akkor fejt ki igazán pozitív hatást, ha ez rendszerré válik. A jó működtetéshez elengedhetetlen önkéntes segítők bevonása, akiket – ha kell – helyi utalvánnyal lehet fizetni
dr. Bánóczy János - Népi Pénz a Közösségekért 