Bevezető (részlet a könyvből)

Népi pénz a közösségekért – Bevezetés (részletek)

Nem én állítom, de én is úgy hiszem, a világ problémái mellett foglalkozni kell azzal is, hogy a magyarság mély válságban, végveszélyben van. Az okok szerteágazóak, külön könyv kellene elemzésükhöz. Ha változtatni akarunk és híven őseink tetteihez ismét életképessé akarjuk tenni népcsoportunkat, cselekednünk kell.

Talán még nem késő. Nem kívánok receptet adni ehhez, pusztán egy lehetőséget mutatok be a sok közül, ami alkalmas a minket sújtó negatív hatások legalább részbeni ellensúlyozására. Sok mindent elölről kell kezdenünk, újra kell tanulnunk. Ezek közül talán a legfontosabb a közösségben való gondolkozás és a pénz helyes használata, felhasználása. Figyelni kell a jó példákra, kezdeményezésekre, amelyek közül számomra kiemelkedik az alsómocsoládi Rigac, amelyet a mintegy 350 fős kis faluban indítottak útjára. Amire már most felhívnám a figyelmet, az az, hogy kevés a jónak látszó (helyi pénzes) ötletek elindítása, a kurucos roham. Legalább olyan fontos a hosszú távú fenntarthatóság, különben nemcsak összeomlik a rendszer, de még károkat is okozhat. A „helyi pénz”-zel sokan foglalkoztak, foglakoznak ma is, bár a 2007-ben indult válság utáni lendület megtörni látszik.

Ez a könyv azért is született, mert szeretném, ha a szervezésre és a megvalósításra alkalmas emberekhez eljutva, segítséget nyújtana önöknek ahhoz a nagy feladathoz, ami előttük áll, ha komolyan szeretnék és hajlandók is munkálkodni azon, hogy a magyar emberek visszataláljanak régi értékeinkhez a jelenlegi „konzumidiótizmus” helyett, amely egyrészt pazarló, másrészt véget akarnak vetni annak, hogy a jelenlegi csere- és pénzügyi folyamatok fennmaradása mellett megtermelt javaink, gazdasági eredményeink jelentős része külföldi kézbe kerüljön. Ehhez a gazdaságot kell(ene) rendbe hozni, visszatalálni az egészséges önellátáshoz, ahol ez megvalósítható és értelmes. Ennek az útja a hajdan jól – néha nem kielégítően, de mégis – működő közösségek újbóli, magasabb szintű megszervezésén keresztül vezet.

Mivel a témában sok mű született – elsősorban külföldön – és nem kívántam feltalálni a spanyolviaszkot sem, ezért nagymértékben támaszkodtam néhány, pontosabban három, általam a könyv írásakor alapvetőnek tekinthető műre.

A könyvben felhasznált forrásmunkák közül a következő hármat kell kiemelnem:

Időrendben az első Thomas H. Greco, Jr.: New Money for Healthy Communities (Új pénz az egészséges közösségekért) című, a témában alapműnek tekinthető, 1999-ben megjelent könyve.

A másik forrásmű, amire támaszkodtam: Bernard Lietaer, Margrit Kennedy† és John Rogers „People Money – The Promise of Regional Currencies” (Népi pénz –regionális valuták ígérete) című, 2012-ben megjelent könyve, aminek felhasználásával – remélem – sikerül néhány jól működő külföldi helyi utalvány legfontosabb jellemzőit is bemutatni (külföldi utalvány kibocsátókkal személyes interjúk készítését több dolog is akadályozta, amik között talán a legfontosabb a megfelelő mélységű nyelvtudás hiánya, így nem vállalkozhattam a világ különböző tájain működő, a témában érintett vezetőknek személyes felkeresésére Dél-Afrikától Észak- és Dél-Amerikáig, Európán keresztül Ausztráliáig).

Ez a két könyv magyarul még nem jelent meg, így az idézetek általam készített nyersfordítások, amelyek – úgy vélem – komoly mértékben segítenek a felmerülő problémáknak az érdeklődő olvasókkal való megértetésében és esetenként a várhatóan felmerülő kérdésekre a helyes válaszok megadásában.

A harmadik forrásmű, Szendrő Szupi József „KÖR Kézikönyv”című, 1999-ben közreadott munkája, ami az angolszász országokban elterjedt LETSystem típusú rendszerekre épül és egyedülálló részletességgel dolgozta fel a cserekörök problematikáját és véleményem szerint méltatlanul került ki a téma iránt fogékony közönség érdeklődési köréből.

Ebből a három könyvből így sok külföldi tapasztalatot és megoldást tudtam beépíteni. Azon­ban ezek átvételénél oda kell figyelni arra, hogy ezeket magyarítani kell, azaz adaptálni a ma­gyar társadalmi-gazdasági-kulturális viszonyokra és nem – „jó magyar szokás szerint” – gondolkozás nélkül átvenni bármelyiket, csak azért, mert az „nyugati”, bár sok ötlet különösebb módosítgatás nélkül, egy az egyben átvehető, sőt át is kellene venni, és meg kellene valósítani – csak jól kell őket kiválasztani. Így elsősorban arra kell ügyelni az alkalmazni szándékozóknak, hogy azt találják meg, ami átvehető, de elutasítsák mindazt, ami a magyar viszonyokkal, gondolkozásmóddal, szokásokkal nem összeegyeztethető.

A hivatalos közgazdaságtan kétféle pénzt ismer. Az angol Douthwaite közgazdász (Richard Douthwaite: The Ecology of Money, Green Books, 1999) a pénztípusokat a következőképpen osztályozta:

  1. Kormányzati Pénz (Government Money) – a pénz egy kis százalékát bankjegyek és érmék, illetve számlapénz formájában hozza létre a kormány.
  1. Banki Pénz (Banking Money) – a legtöbb pénzt, amit használunk, magánbankok hozzák létre, amikor hiteleket kínálnak magánszemélyeknek és vállalkozásoknak kamat – valójában hatalmas profit – ellenében.
  1. Népi Pénz vagy Az Emberek Pénze (People Money) – ezeket a pénzeket közösségek, vállalkozások hozzák létre. A Népi Pénz nem törvényes fizetőeszköz, ami azt jelenti, hogy nem használható tartozások rendezésére bíróságon, vagy állami adók fizetésére, de emiatt még nem törvénytelen. Ezek “maszek” pénzkibocsátások, amik egy természetes határon belüli olyan közösségben forognak, ahol sajátos pénzügyi szabályokban egyeztek meg.

Az első két pénztípus függőségi piramist teremt. A harmadik a Népi Pénz, amit cserekörök és helyi utalványok testesítenek meg, összefüggő hálózatok felbukkanását ösztönzik, amelyek hiányoznak a magyar gyakorlatból. A kétféle cseretípus együttes kezelése érdekében a továbbiakban a Népi Pénz, mint összefogó megnevezés fog szerepelni, ami – véleményem szerint – jól kifejezi mindkettő lényegét.

Az elmúlt évszázad során sokféle típusa, megvalósítási formája alakult ki a Népi Pénznek, hordozva egyedi tulajdonságokat és általánosítható jellemzőket. A Népi Pénz koncepciója új lendületet és hitelességet adhat a megújulásra, és segíthet azoknak, akik késztetést éreznek követni az első kezdeményezők nyomait, hogy tanuljanak tőlük, majd egymástól is és gyakran a kihívásokból, a tapasztalatokból.

További részletek a könyv 48 oldalas betekintési lehetőségű, szabadon megosztható kivonatában az alábbi scribd, slideshare, issuu oldalakon is olvashatók, ami letölthető doc formátumban és pdf formátumban is.

Advertisements