Egy helyi utalvány indítása a gyakorlatban

Egy fejezetrészlet a helyi utalvány indításáról

Ez a fejezetrész a Népi Pénz a Közösségekért könyv „II. rész – A Népi Pénzek gyakorlata, 5. fejezet – A Népi Pénzek gyakorlati kérdései” c. részéből származik. A könyv összes további fejezetéből is találhatóak terjedelmes kivonatok az alábbi oldalon:  https://nepipenz.wordpress.com/bovitett-fejezetreszletek

Egy helyi utalvány indítása

A helyi és regionális utalványok indításánál a ki és a hogyan kérdésekre ugyanazok az elvek vonatkoznak, így ezek a 4. fejezetben már szerepeltek, de „ismétlés a tudás anyja”.

Ki indítsa és hogyan?

A helyi utalvány bevezetését elméletileg bárki kezdeményezheti, magánszemély, civil szervezet, önkormányzat, vagy akár maga az állam is. Mindegyikre van példa. Az egyetlen kiin­dulási kritérium: a bevezető személy vagy szervezet hiteles legyen a közösség szemében.

Mivel a szervező személye, és annak adottságai alapvetően meghatározzák a helyi utalvány sorsát, ismételjük meg az elvárásokat egy Népi Pénz szervezőjével szemben a 4.4. alfejezetből:

A Népi Pénz könyv tartalma extra röviden

A könyv rövidített tartalma

Az 1. fejezetben először a pénz fogalma, története és a társadalomra gyakorolt hatása kerül kifejtésre, majd megpróbálom bemutatni, hogy kik, mikor és hogyan deformálták el a pénz információtartalmát és ezzel hogyan szívják el a többség erőforrásait.

A 2. fejezet a pénzhelyettesítőkről szól, ahol a kezdetektől Silvio Gesellen keresztül a máig bemutatásra kerül a különböző pénzhelyettesítők szerepe a gazdasági folyamatokban. Akik már mélyebben foglalkoztak a témával, azoknak az első két fejezet ismétlés jellegű, kihagyható, bár valószínűleg ők is találnak benne újdonságot.

A 3. fejezet a különböző Népi Pénzek külföldi és hazai példáit mutatja be interjúkon keresztül és a jelenleg működő Népi Pénzekről kevésbé ismert leírásokat tartalmaz. A 4. fejezet ezek közös ismérveit foglalja össze.

Az 5. fejezet tárgyalja a cserekörök és a helyi, illetve regionális utalványok megvalósíthatóságát, annak feltételeit, kiemelten foglalkozva a magyar viszonyokkal, így a 4. és 5. fejezet az indításhoz és a működtetéshez szükséges főbb elveket, gyakorlati módszereket foglalja össze, ezért ezek minden érdeklődőnek ajánlottak, bár egyes részei alkalmanként mélyebb közgazdasági, statisztikai ismerteket is igényelnek.

A 6. fejezet a szövetkezeti elvek és gyakorlat ismertetése mellett próbát tesz a Népi Pénzek és a szövetkezeti mozgalom összekapcsolására és elsősorban a helyi utalványt bevezetni szándékozóknak szól, de a nem szövetkezeti formában működőknek is érdekes lehet.

A 7. záró fejezet a főbb tanulságok rövid összefoglalása után néhány elgondolkoztató, – szerintem – izgalmas problémát vet fel és a végére betettem a könyvben előforduló idegen szavak szótárát.